15. A virtualizáció

Tegyük fel, hogy a te feladatod meghatározni azt, hogy milyen teljesítményű számítógépet kell vásárolnia az egyetemnek ahhoz, hogy a Neptunt működtetni tudja. Ahhoz, hogy jól dönts, tudnod kell, hogy ezt a rendszert igazából nyáron szinte egyáltalán nem használják, a vizsgaidőszakban az oktatók már sűrűn írják be a gyakorlati- és vizsgajegyeket. A tantárgyfelvételkor viszont roham van, a hallgatók többsége vadul kattogtatja az egeret azért, hogy a bejusson az egyes kurzusokra. Az élelmesebb informatikus hallgatók ezt egy szoftverrel automatizálják, másodpercenként tízes nagyságrendben küldve a kéréseket a szerver felé. A sok bejövő kérés kiszolgálása leterheli a rendszert, a lassúság miatt pedig arra is számíthatsz, hogy a hallgatók petíciót intéznek majd ellened. Mi a helyes választás? A normál üzemre optimalizálni, és vállalni azt, hogy a tantárgyfelvételkor belassul a rendszer? Vagy hatalmas gépet venni, ami mindig megfelelő teljesítményt nyújt de az életciklusa során szinte mindig üresjáratban van?

Tegyük fel, hogy egy ún. timeservert kell építened. Ez egy olyan gép, amely a hálózatodban meg tudja adni a többi gép számára, hogy mennyi a pontos idő. Általában ehhez egy nagyon kis teljesítményű gép is elég, ha lehetne kapni 10GByte-os merevlemezt, azon bőven elfutna. Mivel fontos funkciót lát el, szóba sem jöhet, hogy a nagymamád megunt régi pécéjét állítsd be, új, üzembiztos gép kell. Ha szétnézel a szerver kínálatban, látni fogod, hogy a legkisebb gép is óriási teljesítményű erre a feladatra, a legkisebb diszk 500GByte-os, teljesen felesleges ekkora kapacitást beállítani erre a feladatra.

Tegyük fel, hogy egy szervert kell építened, amire sok-sok funkciót kell telepítened. Nem jobb lenne több kisebbet készíteni, amelyek egyenként kevesebb funkciót valósítanának meg, és azokat jól szétválasztva tudnád kezelni? Ha egy gép helyett hármon működne a cég levelezése, a webszervere és az adatbáziskezelő rendszere?

Tegyük fel, hogy egy szoftvert fejlesztesz, és szükséged van egy demó vagy teszt gépre is. Erre csak átmenetileg van szükség, a projekt zárása után nem lenne már feladata. Milyen gépet vegyünk erre a célra? Muszáj beszerezni egyáltalán?

Tegyük fel, hogy egy régi DOS operációs rendszerű gépet kell leváltanod, és a feladatod az, hogy az azon futó 2006-ban írt TB program továbbra is használható legyen. A mai hardvereket a DOS operációs rendszer egyáltalán nem támogatja, fel sem tudod telepíteni a rendszert. A megrendelő viszont arra hivatkozik, hogy a program munkaügyi adatokat tartalmaz, amit nagyon hosszú ideig meg kell őrizni. Mi a megoldás?

NyeNyi

A megoldást a virtualizáció jelenti. Ennek során a fizikai számítógépen több, ún. virtuális gépet hozunk létre, ezek mindegyikére telepítünk egy operációs rendszert (akár különbözőket is) és azokat önálló gépként működtetjük. Az egyes gépek esetén meghatározhatjuk, hogy maximum mennyi memóriát, diszket, processzor teljesítményt használhatnak el, és így fizikai gépen futó virtuális gépek megosztoznak az erőforrásokon.

Ha a Neptun virtuális gépen fut, év közben vissza lehet venni a számára adott memória mennyiségéből és a processzor teljesítményéből (pontosabban a processzor magok számából). A tantárgyfelvétel előtt a rendszer üzemeltetői extra erőforrásokat rendelnek ehhez a szerverhez, ezzel biztosítva a kellő teljesítményt. Nyárra egészen vissza vehetik a rendszer erőforrásait, év közben pedig mérsékelt mértékben biztosítják azokat. A felszabaduló erőforrásokat más, pl. ideiglenes feladatok megoldására használhatják, ekkor jöhetnek a matematikusok, meteorológusok a nagy számítási igényű kutatási feladataik futtatásával.

A timeserver kérdése is szép megoldást kap, ha virtualizálhatsz. A teljes merevlemezből csak egy 10GByte-os szeletet adsz a virtuális gép virtuális diszkje számára, a 12 processzor magból csak egyet. A maradék 15 magot és szinte a teljes diszket más célra használhatod.

Ha szét akarod választani a feladatokat, mert nem akarsz bonyolult szervert telepíteni, szintén a virtualizáció a helyes út. Egyikre a levelezést, a másikra a webszervert, a harmadikra az adatbáziskezelő rendszert kell telepítened, és egy sokkal áttekinthetőbb rendszert építettél.

Ha teszt gépre van szükséged, készíts egy virtuális gépet. Szinte biztosan nem kell nagy teljesítményűnek lennie, mert ezek csak kevés adattal szoktak dolgozni, elsősorban a helyes működés bizonyítása a céljuk. A fejlesztés végén az erre szolgáló virtuális gépet egyszerűen csak törölnöd kell.

A régi DOS-os gépnek készíts egy virtuális gépet. Arra fel tudod telepíteni a rendszert, és futni fog rajta NAV ősrégi programja is.

Ha virtuális gépekben gondolkodsz, csak egyszer kell minőségi hardvert vásárolnod, és minden géped azon működik. Lehet benne egy minőségi raid vezérlőd (Redundáns diszkek), sok memóriád, nagyteljesítményű processzorod. Egy szerver energia felhasználása is kisebb, mint több, akár kisebb gépé.

15.1. A virtualizáció típusai

Alapjában kétféle virtualizáció létezik, az egyiket bare-metal virtualizációnak, a másikat kliens oldali virtualizációnak nevezik.

15.1.1. A Bare-Metal

Ez a modell a szerverek esetében elterjedt. A fizikai hardverre először a virtualizációt végző szoftver, a hypervisor kerül, ez kezeli a rendszer teljes erőforrás készletét. A virtuális gépek létrehozását, működtetését ez a hypervisor felügyeli. A működési struktúra az alábbi ábrán látható:

bare-metal virtualizáció

A legismertebb bare-metal virtualizációs szoftverek a vmWare ESXi, a Microsoft Hyper-V, a Xen, vagy a ProxMox. Az ESXi-nek van ingyenes változata is, ami addig, amíg egyetlen fizikai szerverünk van, jó szolgálatot teljesíthet.

15.1.2. Kliens oldali virtualizáció

A kliens oldali virtualizációban a hardver egy hétköznapi operációs rendszert (Windows, Linux, MacOS) futtat, amin szükség esetén egy virtualizációs szoftvert indítunk el. Az alábbi ábrán látható, hogy a virtualizációs szoftver mellett a gazda operációs rendszer natív programja is futtatható.

Kliens oldali virtualizáció

A legismertebb kliens oldali virtualizációs szoftverek: vmWare player, a Microsoft Virtual PC szoftvere, MacOS-en a Paralells Desktop / Workstation, a Virtualbox.

15.2. A virtualizáció megvalósítása

Először is szögezzük le, hogy témánk a virtualizáció, nem pedig az emuláció, azaz nem foglalkozunk olyan kérdésekkel, hogy eltérő hardveren hogyan futtathatók szoftverek, azaz egy X86-os processzorcsaládba tartozó hardveren hogyan működhetne pl. ARM processzorra írt program. A virtuális gépekben futó operációs rendszerek nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy virtualizált környezetben futnak, és ehhez a virtualizálást végző szoftvernek alkalmazkodnia kell. A virtualizált rendszerek számára egy erőforrás kezelést kell megvalósítani, ennek több útja is van.

  1. A szoftveres megoldásban a virtualizációs szoftver oldja meg ezt a problémát.
  2. A paravirtualizációs megoldásban a virtuális gépben futó operációs rendszer tisztában van azzal, hogy nem fizikai gépen fut, és ennek megfelelően működik.
  3. A hardveres megoldásban a hardvert fejlesztették abba az irányba, hogy képes legyen a megosztott működésre és több gép egyidejű kiszolgálására.

A processzor esetében nézzük pl. azt az utasítást, ami leállítja a fizikai gépet (a neve HALT). Könnyű belátni, hogy nem lenne szerencsés, ha a virtuális gép ezt az eredeti formájában használhatná. Lássuk, hogyan kezelhetné ezt a fenti három megoldás!

  1. A szoftveres megoldásban a virtualizációs szoftver vizsgálná a virtuális gép rendszere által kiadott utasításokat, és azokat idejében lecserélné olyan kódra, amely nem a fizikai gép, hanem csak a virtuális gép leállítását eredményezi.
  2. A paravirtualizációs megoldásban a vendég OS érzékeli, hogy virtualizációs környezetben fut, és a HALT helyett a hypervisor megfelelő függvényét hívja meg.
  3. A hardveres megoldásban a CPU tudja elkülönítetten kezelni az egyes virtuális gépeket, és képes a HALT megfelelő kezelésére.

15.3. A Virtualbox

A Virtualbox egy elterjedt kliens oldali virtualizációs szoftver. Eredetileg az Innotek GmbH terméke volt, amit először a SUN vásárolt meg, majd az Oracle tulajdonába került. A szoftver ingyenes, elérhető Windows, Linux és MacOS platformokra is.

15.3.1. Telepítése

A szoftver letölthető a https://www.virtualbox.org/wiki/Downloads oldalról. Mivel kliens oldali virtualizációról van szó, ezért a megfelelő operációs rendszerre készült változatot kell kiválasztanod. A szoftver telepítése nem bonyolult, egy-két ponton tér el a legtöbb Next-Next-Finish típusú telepítőktől. Az egyik, amit tudnod kell, hogy a szoftverhez egy virtuális hálózati illesztő is tartozik, ezért a telepítés során a hálózati kapcsolat egy ideig nem működik. A másik, nem triviális szempont a telepítésben az, hogy a Virtualbox képes ún. extension-öket kezelni, amelyek kiterjesztik a képességeit. Egy ilyen extension a letöltés oldalon is megtalálható, és számos szolgáltatáshoz szükség van a meglétére (pl. a teljes USB támogatáshoz). Az Extension Pack szintén a fenti linkről tölthető le, és mivel platformfüggetlen, ezért nem kell operációs rendszert kiválasztani. Első lépésként telepítsd a Virtualboxot, majd ez után indítsd el az Extension Pack telepítését.

15.3.2. Virtuális gép létrehozása

Az alábbiakban áttekintjük egy virtuális gép létrehozásának lépéseit, és ezen keresztül mutatom meg azokat a beállításokat, amelyek a virtualizációs környezetben a legfontosabbak.

A program indítása után kattints az eszköztár Új gombjára!

Új virtuális gép létrehozása

Az új virtuális gépet el kell nevezned. Erre azért van szükség, mert több gépet is létrehozhatsz, és a nevük alapján tudod majd megkülönböztetni őket. Gondolom, nem kell mondanom, hogy valamilyen az adott gépre jellemző nevet érdemes választanod. A példában egy 64 bites Ubuntu Linux telepítésére készülök, ezért ennek megfelelően töltöm ki az adatlapot.

Új virtuális gép létrehozása

A virtuális gépnek is memóriára van szüksége, ezért a befogadó (host) géppel osztoznia kell a fizikai memórián. Fontos, hogy ne adj túl kevés memóriát a virtuális gépnek, de túl sokat sem, mert akkor a host operációs rendszer működése válik nehézkessé. A Virtualbox minden rendszerre ad egy ajánlást, ezt, ha csak alapfunkciókat vársz el, elfogadhatod. Értelemszerűen, ha a virtuális gép memóriaigényes alkalmazásokat futtat majd, ezt a beállítást felül kell bírálnod. (Ez az egyik, amit mi is csinálunk a tantárgyfelvételetek előestéjén – csak a miénk vmWare-en fut.) Itt most 1GByte memóriát adunk, a maradék 3 elég lesz a host rendszernek.

Új virtuális gép létrehozása

A merevlemez beállítása összetettebb feladat. Itt három választási lehetőséged van:

  1. Működtethetsz olyan rendszert, aminek nincs merevlemeze. Tipikus példája lehet valamilyen ún. live rendszer használata, mint pl. a Grml, vagy épp a Knoppix. A live rendszerek olyan operációs rendszerek, amelyek egy cserélhető adathordozóra, DVD lemezre vagy pendrive-ra vannak telepítve, onnan elindíthatók és működtethetők. Fontos eszközök ezek pl. sérült rendszerek helyreállításakor, érdemes megtanulnod valamelyik használatát és betenned egy ilyen adathordozót a rendszergazdai túlélőkészletedbe. (Két link: https://grml.org, http://www.knoppix.org.)
  2. Leggyakrabban új virtuális merevelemezt szoktunk készíteni, ezt fogja használni a virtuális gép. Ez a fizikai gépen egy fájlként jelenik meg, csak a virtuális gép látja ezt merevlemezként.
  3. Létező lemez hozzáadására is lehetőség van. Ennek akkor van jelentősége, ha egy másik virtuális géppel készült virtuális diszket akarsz használni.

A létrehozás gombbal most egy új lemezt hozunk létre.

Új virtuális gép létrehozása

A merevlemez típusának meghatározása következik, itt elfogadom a javasolt formátumot, a VDI-t. Más virtualizációs rendszerek más formátummal dolgoznak, ezért ha terveid szerint más rendszerbe szeretnéd majd átvinni a virtuális lemezedet, indokolt lehet más formátum választása.

Új virtuális gép létrehozása

Lehet, hogy ezt a virtuális gépet csak gyakorlás céljára hozod létre (most ez valószínűleg így van) és nem vagy boldog attól, hogy 10Gbyte-ot lefoglal majd a fizikai gépedből. Én egy Apple gépet használok, itt aranyárban mérik az SSD-t, és néhány virtuális gép hamar elvinné a szabad helyet, ha azt a rendszer azonnal lefoglalná. Két módon működhet a virtuális merevlemez számára szükséges terület lefoglalása a fizikai merevelemezen.

  1. A Dinamikisan növekvő esetben csak annyi helyet foglal el a virtuális diszk a fizikai diszkből, amennyire valóban szükség is van. Így menet közben, amikor a rendszer újabb területekre írja adatait, a háttérben dinamikusan növelnie kell a virtuális diszket. A művelet nem túl egyszerű (gondolj bele, nem csak a diszk nő, hanem a hozzáadott részek “formázásáról” is gondoskodni kell) az ebből eredő lassulás mérhető. Érdemes tudnod, hogy a folyamat egyirányú, azaz a virtuális diszk csak növekedni tud, zsugorodni nem.
  2. A másik módszer a Fix méretű, amikor a diszk méretének megfelelő hely azonnal lefoglalásra kerül. Az így kapott háttértár nagy helyfoglalású lesz, viszont üzem közben már nem kell az átméretezéssel foglalkozni, így a virtuális gép működése összességében gyorsabb lehet.
Új virtuális gép létrehozása

A következő lépés a virtuális diszk méretének meghatározása. Ne feledd, akár fix méretű, akár dinamikusan növekvő virtuális diszket választottál, ez a maximális méretet jelenti. Meg kell adnod a virtuális diszk nevét. Mellesleg meghatározhatod meg a fájl helyét, ha nem az erre kijelölt könyvtárban akarod tartani. Utóbbihoz a név végén levő sárga mappa ikonra kell kattintanod. A példánkban 10 GByte-os diszket hozunk létre, fix méret esetén ez azonnal lefoglalásra kerülne. Fontos, hogy a dinamikusan növekvő típus választása esetén sem nőhet a diszk mérete 10 GByte fölé.

Új virtuális gép létrehozása

A Létrehozás gomb megnyomása után létrejön a virtuális gép, de ezt még hiába indítod el, telepítő lemez hiányában semmi látványos nem történik.

Új virtuális gép létrehozása

Azért próbáljuk meg elindítani a gépet, ehhez az ablak eszköztárában levő Start gomra kell kattintanod. A megjelenő üzenet szerint a gép nem tartalmaz operációs rendszert.

Új virtuális gép indítása

15.3.3. A virtuális gép beállításai

A virtuális gépünkön még jó pár beállítást kell tennünk ahhoz, hogy azt használni lehessen. Ezek közt lesznek fontosabbak, és kevésbé lényegesek, ezeket tekintjük most át. A gép beállításaink szerkesztéséhez először jelöld ki azt a bal oldali oszlopban, majd kattints a Konfigurálás gombra! Megjelenik egy párbeszédablak, ahol a felső sor gombjai az egyes részterületek kiválasztására szolgálnak. Kezdjük az általános beállításokkal!

15.3.3.1. Általános

  • A pillanatkép mappa a virtuális gépről készített pillanatképek tárolására szolgáló mappa. Hogy ezek mire jók, a Pillanatképek c. részben olvashatsz.
  • Az osztott vágólap a gyakorlatban nagyon jó szolgálatot tesz, bekapcsolt állapotában a gazda és a vendég rendszerek közt működik a másolás-beillesztés funkció. Alapesetben ez nincs bekapcsolva, neked kell engedélyezned, ha használni akarod.
  • A drag-and-drop szintén tiltott állapotú, ennek nincs nagy jeletősége, nem szoktam bekapcsolni.
Virtuális gép beállítása

Ha a virtuális merevlemezt titkosítani akarod, a Titkosítás fülön teheted ezt meg. Ha engedélyezed a titkosítást, (jelenleg) két algoritmus közül választhatsz, a 256 bites erősebb titkosítást, de nagyobb számításigényt jelent. Érzékeny adatok tárolásakor érdemes ezt a lehetőséget kihasználni.

Virtuális gép beállítása

15.3.3.2. Rendszer

A Rendszer beállításaiban, az Alaplap fülön módosítható a virtuális gép által használható memória mennyisége. Meghatározható a boot sorrend, az alábbi képen látható példában a rendszer először a mágneslemez meghatóról, ez után a CD/DVD lemezről, végül a virtuális merevlemezről bootol majd. A floppy lemezt ki szoktam kapcsolni, és a lista jobb oldalán levő nyilakkal le is szoktam vinni az utolsó helyre.

A lapkakészlet (chipset) kiválasztása a modern operációs rendszerek esetében lehet érdekes. A PIIX3 egy régebbi chipset, amivel egyes mai rendszerek már nem működőképesek, pl. a MacOS is ilyen. Az ICH9 korszerűbb, számos hardverelem kezelésére képes (pl. PCI Express), több hálózati kártyát támogat (8 helyett 36-ot) stb.

A mutatóeszköznél lehet kiválasztani, hogy egérrel, touchpaddel vagy multitouch touchpaddel dolgozol. (Utóbbi a mobiltelefonokhoz hasonlóan támogatja a többujjas kezelést.)

Az I/O APIC (Advanced Programmable Interrupt Controller) egy újabb fejlesztésű hardverelem, amely a régebbi típusú PIC-eket (Programmable Interrupt Controller) váltja le. Az APIC korszerűbb, új rendszerek használatakor érdemes használni, régi rendszerek esetén kikapcsolni.

Az EFI szintén egy újabb fejlesztés, amely a hagyományos BIOS-t váltja le. A MacOS számára nélkülözhetetlen, de más rendszereknél még csak egy lehetőség a használata. Az EFI számos ponton múlja felül a hagyományos BIOS képességeit, képes 2TByte-nál nagyobb diszkek kezelésére, vagy alacsony szinten is TCP/IP hálózati forgalom működtetésére, de újabb videó módok is igénybe vehetők vele.

A hardveróra UTC időre állítása esetén a Virtualbox a rendszeróra által tárolt időt a UTC szerinti mutatja a virtuális gép felé. (Az UTC az ún. egyezményes koordinált világidő, a greenwichi idő helyett használatos. Magyarország időzónája a UTC időtől 1 órával tér el, amit a nyári időszámítás még egy órával eltol.) A Unix alapú rendszere tipikusan ezt a beállítást igénylik.

Virtuális gép beállítása

A Processzor fülön megadhatod a processzorok (magok) számát. A PAE jelentése Physical Address Extension, bekapcsolása esetén egy 32 bites processzor is képes több mint 4GByte RAM kezelésére. Néhány operációs rendszer, többek közt az általunk tárgyalt Ubuntu Server is igényli ezt, enélkül nem működik.

Virtuális gép beállítása

15.3.3.3. Képernyők

A képernyő blokkban a megadhatod, hogy hány képernyővel szeretnél dolgozni, és hogy mennyi képernyő memóriát adsz a VGA kártyádnak. Beállíthatók a 2D és a 3D gyorsítási funkciói is. Ezeknek inkább grafikus felülettel rendelkező rendszerek esetén van értelme.

Virtuális gép beállítása

A távoli képernyő megértéséhez ismerned kell a Microsoft Távoli Asztal szoftverét. Ezt a gyártó arra fejlesztette ki, hogy lehetővé tegye a Windows távoli gépről történő vezérlését. A használata egyszerű, a távoli gépen engedélyezni kell az RDP szerver működését, a kliensen (ahonnan be akarsz jelentkezni a távoli gépre) pedig el kell indítani az RDP klienst. Ez Windows esetében az mstsc program. Ha bejelentkeztél, a távoli gép képernyője az RDP kliens ablakában látható, és a távoli gép ezen keresztül vezérelhető.

A távoli elérésnek ez a módja akkor lesz különösen fontos, ha pl. egy távoli szerver számítógépen a gazda operációs rendszeren csak karakteres felület áll rendelkezésre, ezen parancssorban hozod létre a virtuális gépet, és arra szintén távolról egy Windows-t akarsz telepíteni. Ebben az esetben csak ezzel a szolgáltatással tudod a telepítést végig vinni.

Virtuális gép beállítása

Játsszunk még ezzel egy kicsit! Most parancssorból indítom el a virtuális gépet, a képernyőn nem látszik az az ablak, amelyben fut.

VBoxManage startvm "Ubuntu Linux" --type headless
Waiting for VM "Ubuntu Linux" to power on...
VM "Ubuntu Linux" has been successfully started.

Elindult. Most kapcsolódom a távoli géphez:

mstsc 127.0.0.1

Elvégzem a telepítést a távoli kapcsolat ablakában:

Virtuális rdp kapcsolata

Majd akár parancssorból, leállítom a virtuális gépet úgy, mint ha a power off gombot röviden megnyomtam volna:

vboxmanage controlvm "Ubuntu Linux" poweroff soft
0%...10%...20%...30%...40%...50%...60%...70%...80%...90%...100%

A Virtualbox-szal videofelvételt is készíthetsz a képernyőről. A használat előtt érdemes beállítani a felvétel paramétereit. Meg kell adnod a keletkező videó fájl útvonalát, a videofelvétel méreteit, a rögzítés képsűrűségét, és minőségét. A működő virtuális gép ablakában történő folyamatot a View ‣ Video Capture kiálasztásával tudod elindítani és leállítani. A Virtualbox .webm kiterjesztésű fájlba írja a videót, amit pl. a VideoLan ingyenes, és nagyszerű lejátszóval nézhetsz meg.

Virtuális gép beállítása

15.3.3.4. Háttértárak kezelése

A legtöbb esetben a virtuális gépnek szüksége van virtuális háttértárakra, ezek működését a Tároló blokkban lehet beállítani. Az alábbi ábrán szereplő a virtuális gépnek két virtuális vezérlője van, az egyik a már eltűnőben levő IDE (Integrated Device Electronics) szabványú, a másik pedig a mai desktop gépekben elterjedt SATA (Serial Advanced Technology Attachment) vezérlő. Mindkét vezérlőhöz csatlakoztatva van egy háttértár, az IDE vezérlőhöz egy CD/DVD meghajtó, a SATA vezérlőhöz a korábban létrehozott virtuális merevlemez kapcsolódik.

Virtuális gép beállítása

Most a virtuális CD/DVD meghajtóba beteszünk egy CD lemezt, ami a telepítendő operációs rendszert tartalmazza. Természetesen a lemez is virtuális kell, hogy legyen, a gyakorlatban ez egy .iso fájlt jelent. (Az iso fájlt úgy készül, hogy egy cd lemezt bitről bitre – tehát nem fájlonként - sorban olvasnak, és folyamatosan írják egy fájlba. Ez a fájl használható a virtuális CD meghajtó tartalmaként, de visszaírható egy fizikai lemezre is.) Az alábbi ábrán a lemez behelyezésének folyamata látható. Első lépésben kiválasztottam, hogy melyik meghajtóba szeretném betenni a lemezt (több is lehet), majd a jobb oldalon, a CD lemez ikonjára kattintva kiválasztható a korábban már használt .iso fájlok egyike, vagy lehet tallózni a fájlrendszerben egy új fájl után.

Virtuális gép beállítása

A virtuális géphez számos vezérlő adható, és azokhoz további meghajtók kapcsolhatók. Az alábbi ábrán látható virtuális gép minden lehetséges vezérlő típusból tartalmaz egyet, és azokhoz egy-egy meghajtót is kapcsoltam. (Nyilván a gyakorlatban ennek nincs értelme, ez csak egy példa.) Új vezérlő hozzáadásához, illetve eltávolításához a lista alján levő ikonokat kell használnod.

Virtuális gép beállítása
  • A lista első eleme az IDE vezérlő, amelyhez egy DC/DVD meghajtó kapcsolódik. A vezérlő sorában látható egy CD-t és egy merevlemezt szimbolizáló ikon, ezekkel újabb meghajtót lehet kapcsolni a vezérlőhöz. Ugyanezt lehet tenni a lista alján levő négy ikon közül az elsővel.
  • A SATA vezérlőről már volt szó, ehhez egy merevlemezt kapcsoltam.
  • A harmadik vezérlő egy USB-s merevlemez vagy CD csatolására alkalmas. Ehhez most egy “külső” CD meghajtót csatlakoztattam, de abba nem tettem be virtuális CD-t.
  • Az SCSI vezérlő a szerverek számára készült vezérlő típus, ma már nem igazán használják. Egy ilyet is tartalmaz a gépünk, és egy merevlemezt is kapcsoltam hozzá. A virtuális lemez fájlneve SCSIDisk1.vdi.
  • A SAS leegyszerűsítve a SATA szerverekbe szánt változata. Egy ilyen vezérlő és diszk következik a sorban.
  • Van egy floppy vezérlő, egy meghajtóval, de abban nincs virtuális lemez.
  • Az NVMe vezérlő egy ma még nem igazán elterjedt vezérlő és meghajtó típus. Ez egy bővítő kártya, amit a PCIE portba csatlakoztatnak, és tartalmazza az SSD meghajtót is. A PCIE nagy sebessége miatt a mai SSD-k sebességének többszörösére képesek.

15.3.3.5. Audió

A virtuális gép hangrendszerrel is rendelkezhet. Ehhez az Audió blokkban engedélyezned kell ezt, és ki kell választanod a hang alrendszer típusát. Az alap beállítás megfelelő szokott lenni.

Virtuális gép beállítása

15.3.3.6. Hálózat

Ez is egy bonyolultabb téma, főleg, ha nincsenek hálózatos előismereteid. Ha így van, olvasd el a halozat-reference-label c. rövid összefoglalót, anélkül nem értheted meg az alábbiakat. A virtuális géped négy hálózati kártyát tartalmazhat, így könnyen építhetsz olyan gépet, amely különféle hálózati funkciókat lát el, vagy telepítheted a routerek gyári szoftverének kedvelt alternatíváját, az openWrt-t. Minden hálózati kártya esetében engedélyezned kell azt, ha használni akarod.

  • A kártya típusa listában választhatod ki, hogy milyen típusú virtuális hálózati kártyát akarsz használni. Az Intel kártyáit a modern rendszerekhez, a PCnet kártyákat a régiekhez javaslom, utóbbihoz azok is rendelkeznek eszközkezelő programmal.
  • A MAC cím a hálózati kártya fizikai (ethernet) címe, érdemes meghagyni a Virtualbox által javasoltat.
  • A Kábel bedugva kapcsolóval a virtuális kártyához csatlakoztatod a virtuális hálózati kábelt.
Virtuális gép beállítása

A Csatlakoztatva ide értéke többféle lehet, ezek az alábbi működési módot valósítják meg:

  • Nincs csatlakoztatva: a hálózati kártya a virtuális gép rendelkezésére áll, de a hálózati kábel nincs csatlakoztatva hozzá.
  • NAT: A gazda operációs rendszer NAT-olni fog a vendég rendszer számára. Ennek az a következménye, hogy a vendég rendszer kifelé irányuló hálózati kéréseit a gazda gép továbbítja, de hálózati kapcsolatot rajta kívül senki sem lesz képes kezdeményezni a vendég géppel, még egy másik virtuális gép sem. (Ezt a port forward-dal meg lehet kerülni.) Ez a működés megegyezik azzal, mint amikor otthon egy egyszerű routert használsz, a router a gazda gépnek, a router mögötti gép pedig a virtuális gépnek felel meg.
  • NAT Network: lehetőséged van arra, hogy több, az előző pontban ismertetett NAT hálózatot hozz létre. Ha ezt már megtetted, akkor itt választhatod ki, hogy melyiket szeretnéd használni.
Virtuális gép beállítása
  • Bridge-elt kártya: ekkor a virtuális gép hálózati kártyáját összekapcsolod a géped valamelyik fizikai hálózati kártyájával, és azt közösen használják. Akkor van jelentősége, ha a virtuális gépet a gazda gépen kívül más, a hálózatban levő gépekek is el kell érni (ezt ugye a NAT nem képes megvalósítani). Az összekapcsolás során meg kell adnod, hogy melyik hálózati kártyát akarod használni. Ha notebookot használsz, akkor minden bizonnyal legalább két ilyened van, a vezetékes és a vezeték nélküli hálózati interfészed. (Az ábrán látszik, hogy az én gépemben is több ilyen érhető el, még a töltésre rajta felejtett telefont is kiválaszthatnám.) A végeredmény: a virtuális gép úgy viselkedik, mint ha a kiválasztott fizikai hálózathoz kapcsolódna. Ez persze abban az esetben, ha a host és a guest is ugyanolyan hálózati szolgáltatást nyújt, okozhat problémát.
  • A Belső csatoló használatához először egy saját belső virtuális hálózatot kell létrehoznod, majd ahhoz kapcsolni a virtuális gépet. Az ebben a hálózatban levő virtuális gépek csak egymást képesek elérni, így Internet elérésük sem lesz. Tanulságos feladat egy átjárót megvaéósító virtuális gépet építeni egy ilyen hálózatban.
  • A host only kártya nagyon hasonló az előzőhöz, de ebben az esetben a virtuális gépek képesek elérni a host operációs rendszert is, és azon keresztül hálózati kapcsolatot is megvalósíthatnak.

15.3.3.7. Portok

A virtuális gép soros- és USB csatlakozókkal is rendelkezhet. Az USB mára kiszorítja a soros portot, így azzal egyre kevesebb eszköz rendelkezik. A soros port beállítása az eddigiek alapján egyszerű: engedélyezni kell azt, és meg kell határozni a működési részleteit. Utóbbival nem untatlak, ha soros portra lesz szükséged, a leírásokból úgyis meg kell ismerned ezeket.

Virtuális gép beállítása

Az USB portok beállítása már életszerűbb. Mivel az USB-nek három verziója létezik, amelyből a 2-es és a 3-as is elterjedt, ezért először azt kell meghatároznod, hogy melyik típusúra van szükséged. A 3-as kezeli a 2-es szabványú eszközöket, a 3-asokkal viszont sokkal gyorsabb átviteli sebesség érhető el. A gyakorlatban a 3-as USB eszközök csatlakozója kék színű, így könnyen felismerheted őket. Az USB-s eszközök használata virtuális környezetben azért nem triviális, mert a host operációs rendszer a csatlakoztatást követően használatba akarja venni őket. A Virtuális gép beállításakor ezt felülbírálhatod a szűrők használatával.

Virtuális gép beállítása

A szűrők (most még üres) lista jobb oldalán levő ikonokkal lehet újabb összerendelést létrehozni, vagy már meglevőt törölni. Ezt megteheted az első ikonra kattintva, de ennek használata sokkal bonyodalmasabb, mint a másodiké, ezért azt nézzük meg. Ha rákattintasz, egy lista jelenik meg, amely a rendszerhez csatlakoztatott eszközöket tartalmazza, ebből kiválaszthatod, hogy melyiket szeretnéd a virtuális géppel kezeltetni. Példánkban a host rendszerhez egy pendrive, egy webkamera, egy bluetooth adapter, egy iPhone és egy Epson USB-s nyomtató csatlakozik. A pendrive használatához kattints a nevére, és az bekerül a szűrők listájába, és abban az esetben, ha a virtuális géped működik, a host rendszer helyett az fogja majd az eszközödet kezelni.

Virtuális gép beállítása Virtuális gép beállítása

A harmadik ikonnal a szűrőt szerkesztheted. A gyakorlatban nem szoktam használni, de egy kicsit közelebbről megismerheted az USB eszközök azonosításának mechanizmusát, ezért nézzük meg! Az USB-s eszközök képesek a gép számára átadni néhány fontos információt magukról, ezeket látod a párbeszédablakban. A gyártó és a termék azonosítására egy-egy négyjegyű azonosító szolgál. Emellett a termék sorozatszáma is átadásra kerül, ezért az pontosan azonosítható. Az operációs rendszer innen tudja, hogy valamelyik USB-s eszközt “már látta”, erről a legtöbbjük valamilyen nyilvántartást vezet. Ha ebből törlöd az eszközt, a Windows ismét “új hardvert fog találni”. Annak hogy ezeket a paramétereket kézzel add meg, akkor lehet gyakorlati értelme, hogy ha az USB-s eszközt anélkül kell a rendszerbe felvenned, hogy az a rendelkezésedre állna.

Virtuális gép beállítása

15.3.3.8. Megosztott mappák

Ha létrehozol egy virtuális gépet, és oda egy fájlt szeretnél bemásolni, szükséged lesz egy megosztott mappára. Ezt egy olyan mappa, amit a host és a guest közösen használ, így azzal könnyen tudnak fájlokat cserélni.

Virtualbox megosztott mappák Virtualbox megosztott mappák

Egy új megosztott mappa beállítása egyszerű, az ablak jobb oldalán levő ikonra kattintva megjelenik a párbeszédablak, amelyben kiválaszthatod, hogy a host gép melyik mappája legyen közös használatban. A mappa neve azért lesz fontos, mert a guest gépen nem feltétlenül triviális a mappa használatban vétele, erre esetleg a kapcsolódás során szükség lesz. * Az Automata csatolás lehetőség szerint automatikusan elvégzi ezt a kapcsolódást, de azért majd megmutatom neked, valójában mi is történik. * A Csak olvasható bekapcsolása a guest számára nem teszi lehetővé az írást, így csak egyirányú tartalomcserét oldhatsz meg.

Virtualbox megosztott mappák Virtualbox megosztott mappák

A megosztott mappa felvétele után már látszik a listában, a megfelelő ikonokkal szerkesztheted, illetve törölheted ezeket.

Virtualbox megosztott mappák

15.3.4. A gép mentése

Életszerű feladat, hogy egy virtuális gépet egy másik gépre áthelyezz, vagy egy biztonsági mentést készíts róla. Ennek a legegyszerűbb módja, ha a Virtualboxban a Fájl -> Gép exportálása menüponttal indítható varázslót használod.

Első lépésben ki kell választanod, hogy melyik virtuális gépet akarod exportálni.

Új virtuális gép exportálása

Meg kell adnod az export fájl helyét és formátumát.

Új virtuális gép exportálása

Megadhatod a virtuális gép jellemzőit, a példában a Gyártó mező mezőbe a saját nevem írom. A folyamat végén elkészül a virtuális gép exportja.

Új virtuális gép exportálása

Az exportálás folyamata a virtuális diszkek méretétől függően rövidebb-hosszabb ideig tart, amit a folyamatjelzőn követhetsz:

Új virtuális gép exportálása

Az importálás sem nehezebb feladat. Első lépésben a Fájl -> Gép importálása menüpontot válaszd ki az importálandó gép mentését.

Új virtuális gép importálása

Áttekintheted a virtuális gép beállításait:

Új virtuális gép importálása

A folyamatjelzőn nyomon követheted a helyreállítást. Ennek végén az importált virtuális gép megjelenik a bal oldali listában.

Új virtuális gép importálása

Tip

Ne gondold, hogy a gépet egyszerűen a fájlok másolásával át tudod helyezni. A virtuális diszeknek egyedi azonosítóik vannak, ezek megtartásáról a másolás során gondoskodni kell. Nem lehetetlen megcsinálni, de a varázsló használatánál lényegesen macerásabb a feladat.

15.3.5. Gép másolása

Ha egy meglevő virtuális gépedből egy újabb példányra van szükséged, nem kell egy újat telepítened, klónozhatsz egy már meglevő gépet is. Ez a művelet sem bonyolult.

  • Válaszd ki a bal oldali listában a klónozandó virtuális gépet.
  • Válaszd a Gép -> Klónozás menüt! Ez szintén egy varázsló segítségével történik.
Virtuális gép másolása

A következő lépésben meg kell adnod, hogy teljes klónt vagy linkelt klónt akarsz. A különbség a virtuális gép diszkjeinek kezelésében van:

  • Teljes klón készítésekor a forrás virtuális gép merevlemezei is másolásra kerülnek, és az új gép ezeket fogja használni. Az eredeti és klónja semmilyen kapcsolatban nem lesznek egymással.
  • Linkelt klón készítésekor csak a virtuális gépről készül másolat, de az ugyanazokat a diszkeket használja majd, mint az eredeti. Az egyik gép által végzett módosítások a másik gépen is megjelennek. Mivel a legtöbb fájlrendszer nem képes ennek egyidejű kezelésére, ezért azt javaslom, hogy ezzel a lehetőséggel óvatosan bánj, és alaposan vizsgálódj, mielőtt két gép egyidejű hozzáférését engedélyezed egy diszkhez.
Virtuális gép másolása

15.3.6. Pillanatképek

A rendszergazdák általában tartanak attól, hogy egy összetettebb szervert frissítsenek. A biztonsági frissítések még hagyján, azok rendszerint csak valamilyen hibát javítanak, és nem változtatnak a rendszer funkcionalitásán. Várhatóan a frissítés után minden ugyanúgy fog működni, mit előtte. Azok a frissítések viszont, amelyek a rendszer megváltozását eredményezik, vagy újabb verziójú szoftvert telepítenek, esetleg valamilyen összeférhetetlenséget eredményeznek más, a rendszerünkben működő elemekkel, bajt okoznak. Egy ilyen frissítés után a működésképtelen lesz, és az üzemeltetésért felelős munkatársnak a lehető legrövidebb időn belül helyre kell állítania a működést. Én pl. ezért nem frissítek soha szervereket akkor, ha másnap reggel a munkakezdéskor nem tudok rendelkezésre állni. A rendszergazdának ezért alaposan meg kell gondolnia, mikor, milyen frissítést végez el. Vállalati környezetben ezt a feladatot eleve csak az után szabad elvégezni, hogy azt egy teszt rendszeren kipróbálta, és minden működési funkciót leellenőrzött.

A virtualizációs környezet ezt a munkát az ún. pillanatkép funkcióval támogatja. A pillanatképre úgy gondolj, mint a diszk állapotának mentésére, amelyre a későbbiekben vissza tudsz állni. Valójában nem történik mentés, a diszk befagyasztott állapotba kerül, és az ehhez képest történt változások egy másik, elkülönített helyre kerülnek, ami értelemszerűen egy lassabb működést eredményez.

  • Ha visszaállsz egy korábban rögzített pillanatkép állapotába, ezeket a változásokat eldobja a rendszer.
  • Ha egy pillanatképet törölsz, a pillanatkép készítése óta végzett változások véglegesítésre kerülnek. Attól függően, hogy mennyi új adat keletkezett, ezz rövidebb-hosszabb ideig is eltarthat.

Ha a rendszer frissítése előtt pillanatképet készítesz, akkor a frissítés előtti állapotot pillanatok alatt vissza tudod állítani, ha valami nem úgy történt, ahogy tervezted.

A pillanatképek kezelését a Virtualbox ablakának jobb felső sarkában látható gombra kattintva tudod megkezdeni. Lássunk egy példát! Feltelepítettem egy Windows 7-et, és rögtön telepítettem a Chrome-ot.

Virtualbox pillanatkép Virtualbox pillanatkép

El akarom távolítani a Chrome-ot, de szeretném, hogy hiba esetén erre az állapotra vissza tudjak állni, ezért egy pillanatképet készítek. Megnyomom a fényképezőgépet ábrázoló gombot.

Virtualbox pillanatkép

Megadom a pillanatkép leírását. Mivel több ilyet is készíthető, ezért fontos, hogy ezek a leírások beszédesek legyenek.

Virtualbox pillanatkép

Megtörténik a pillanatkép elkészítése.

Virtualbox pillanatkép

A pillanatképek listájában megjelenik a most készített pillanatkép, és az eredeti állapot is.

Virtualbox pillanatkép Virtualbox pillanatkép

Eltávolítom a Chrome-ot. (Erről most nem mutatok képet.) Majd meggondolom magam. Ahhoz, hogy visszaállítsam a pillanatképhez tartozó állapotot (amikor a chrome még telepítve volt) le kell állítanom a virtuális gépet, majd meg kell nyomnom a pillanatkép helyreállítására szolgáló gombot.

Virtualbox pillanatkép

A párbeszédablakban a jóváhagyás kérése mellett látható, hogy a jelenlegi állapothoz is készíthető egy pillanatkép, ha mégis ehhez az állapothoz kellene visszatérni.

Virtualbox pillanatkép Virtualbox pillanatkép

Ha a pillanatképre már nincs szükség, azt meg lehet szüntetni, a Pillanatkép törlése gombra kattintva. Ezzel a pillanatkép eltűnik, arra már nem lehet visszaállni.

Virtualbox pillanatkép

Tip

Virtualbox pillanatkép

Lehetőséged van egy pillanatképhez tartozó gép klónozására is, ha megfelelő pillanatkép kiválasztása után megnyomod a Klónozás gombot. A folyamat innentől ugyanaz, mint amit a klónozás során már láttál.

15.3.7. A médiakezelő

A Virtualbox használata során számos virtuális merevlemez, telepítő CD/DVD image jelenik meg a rendszerben, és ezek nagy helyfoglalása miatt érdemes a Médiakezelőt használni. Ezt a Fájl -> Virtuális médiakezelő pontban éred el. A párbeszédablak egyes lapjai a virtuális diszkeket, CD/DVD image-eket és floppy image-eket sorolják fel.

A médiakezelő

A médiakezelőben lehetőséged van egy diszk másolására az eszköztár Másolás ikonjára kattintással. Először ki kell választanod a másolandó merevlemezt:

A médiakezelő

Meg kell adnod az új virtuális merevlemez típusát:

A médiakezelő

Majd azt, hogy dinamikusan növekvő, vagy fix méretű virtuális diszket szeretnél:

A médiakezelő

Már csak az új diszk nevének megadása van hátra:

A médiakezelő

Az így kapott diszk másolatot hozzáadhatod egy már meglevő virtuális géphez, vagy egy új virtuális gépet készíthetsz a felhasználásával.

Tip

  • Az eszköztár Eltávolítás gombjának használata értelemszerű, a kiválasztott virtuális diszket törli majd.
  • Az Elenged gomb megnyomásával a diszket leválaszthatod arról a virtuális gépról, amelyhez az jelenleg kapcsolva van.

15.3.8. Munka a virtuális géppel

A virtuális gép futtatásáról érdemes néhány dolgot megjegyezned.

Host key:Ha megnyomod a Ctrl-Alt-Del billentyűket, ezt a host operációs rendszer saját maga kezeli. Ez annak ellenére így lesz, hogy te valamelyik virtuális gép számára szeretted volna azt küldeni. Más billentyűkombinációk is okozhatnak ilyen problémát, ezért a Virtualbox ezek helyett újakat vezetett be, amihez az ún. Host gombot kell használnod. Ez alapértelmezésben a bal Ctrl gomb, de ha valami miatt ezt meg alkalmas, megváltoztathatod. A Ctrl-Alt-Del lenyomásának a virtuális gépen a Host-Del felel meg, ezt a virtuális gép fogja kezelni.
Leállítás:A virtuális gép leállítását elvégezheted szabályosan úgy, ahogyan azt a fizikai gép esetében tennéd, Windows esetében pl. a Start -> Kikapcsolás ponttal. A Virtuális gép esetében megteheted, hogy röviden megnyomod a virtuális főkapcsolót a Machine -> Acpi shutdown kiválasztásával. Ebben a menüben találod meg az azonnali újraindítást végző Reset menüpontot és az működést átmenetileg felfüggesztő Pause menüt. Ha a virtuális gép ablakát szeretnéd bezárni, egy párbeszédablakban határozhatod meg a leállítás módját, itt választhatsz a gép állapotának elmentése, a főkapcsoló megnyomása, vagy a gép áramtalanítása közt.
A médiakezelő
Állapot ikonok:A virtuális gép ablakának jobb alsó részén sorakozó ikonok egyrészt információt adnak a virtuális gép állapotáról (a merevlemez a használat közben villog), rájuk kattintva pedig a hozzájuk kapcsolódó műveletek végezhetők el. Nem sorolom fel őket részletesen, az eddigiek alapján már úgyis érteni fogod őket. Módod van a CD/DVD lemez cseréjére, a lemez kivételére, módosíthatsz a hálóuzati beállításokon, kezelheted az USB-s eszközöket, megosztott mappákat, indthatsz videofelvételt, küldhetsz speciális billentyűkombinációkat.
A médiakezelő
Guest additions:
 A virtuális gépnek virtuális eszközmeghajtókra van szüksége, amit egy driver CD-ről telepíthetsz. Ezt a CD-t nagyon egyszerű beszerezni, válaszd ki a Devices->Insert Guest Additions image menüpontot! A virtuális gép CD meghajójába azonnal bekerül egy CD lemez a szükséges driverekkel, és automatikusan el is indul a telepítő. Végezd el a telepítést, minden kérdésre potitív választ kell adnod, majd a végén indítsd újra a virtuális gépet. A legszembeötlőbb változás Windows esetében az, hogy tetszőleges méretű ablak esetében is “teljes képernyős” módban dolgozik, virtuális VGA kártya felbontása mindig az épp beállított ablak méretéhez igazodik.
Guest additions
Megosztott mappa:
 A megosztott mappát úgy tudod használni Windows alatt, mint ha egy hálózati meghajtóhoz csatlakoznál. Ehhez a Sajátgép ablakában tallózd ki a hálózati számítógépek közt a VBOXSVR (VirtualBox SerVeR) nevű gépet, kattints rajta duplán, majd a megjelenő megosztáson kattints jobb gombbal! A Hálózati meghajtó csatlakoztatása pontban egy meghajtó nevet is választhatsz a megosztott mappának.
Guest additions

15.4. Feladatok

Telepíts fel egy Windows operációs rendszert egy virtuális gépbe!
Válasz
Telepítsd fel a Guest additions-t!
Az :menuitem:`Eszközök -> Integrációs szolgálttaások telepítése` menüt kell kiválasztanod.
Egy tetszőleges USB-s eszközt (pendrive-ot, telefont) rendelj a virtuális géphez!
Válasz
A C:temp mappája legyen közös használatban a virtuális géppel!
Válasz
Készíts tejes mentést a virtuális gépről, majd állítsd azt helyre!
Válasz
Készíts klónt a virtuális gépről!
Válasz
Készíts pillanatképet a virtuális gépről! Telepítsd fel a Chrome-ot, majd állítsd vissza a pillanatképből az eredeti állapotot!
Válasz

15.5. A vmWare

A vmWare a virtualizációs szoftverek egyik Mercedese. Az alapfunkciókkal rendelekző változat neve ESXi, ebbe több ponton limitációkat épített a gyártó, de nem túl nagy erőforrással rendelkező szerveren jól használható. Ha több gépen kell futnia, vagy extra funkciókra van szükség, akkor valamelyik üzleti változatot kell használni. Sajnos ezek ára elég magas, ezért a beszerzése és fenntartása csak a nagyobb, tőkeerős vállaltok számára lehetséges.

  • A vCenter egységesíti a több szerverből álló szerverfarm központi adminisztrációját.
  • A vMotion összefogja a több szerverből álló infrastruktúrát, ekkor a virtuális gépeket szükség esetén másik hardverre lehet költöztetni.

A vMotionnek az ún. blade szerverek esetében van nagyobb jelentősége. Ez egy olyan szervert jelent, amely valójában több gépet foglal magában, az egyes szerverek egy szekrényben (sasszéban) összekapcsolva helyezkednek el.

Blade server

A blade felépítés nagy előnye a kis helyfoglalás mellett a skálázhatóság, az indformatikai igények növekedésével a sasszéba újabb és újabb blade-ek építhetők be, megemelve a rendelkezésre álló erőforrások mértékét. Ezt a technológiát alkalmazva a vállalat csak annyi szervert vásárol, amennyire adott időben szüksége van, a további gépeket csak szükség esetén szerez be.

A rendszer hardver igénye nem kicsi, csak Xeon processzoros szerevern fut, és elég szűk a támogatott RAID vezérlők, hálózati kártyák köre. Egy szerver beszerzése előtt érdemes tájékozódni, hogy az a vmWare által támogatott részegységeket tartalmaz-e. Jó eséllyel a HP, a Dell vagy az IBM/Lenovo szerverei alkalmasak lesznek erre.

15.5.1. Telepítése

Az Esxi szabadon letölthető a https://my.vmware.com/en/web/vmware/evalcenter?p=free-esxi6 oldalról. A hosszabb távú használatához egy regisztrációra is szükséged lesz, mert az ESXi három hónapig teljesértékű szerverként működik, utána viszont egy ingyenes licenszt kell kérned, amivel a további – de már csökkent funkcionalitású – működés biztosítható. A vmWare telepítése rendkívül egyszerű, a CD-ről indítva a gépet egy szinte next-next-finish típusú telepítési folyamat után a rendszer elindul.

15.5.2. A vmWare adminisztrációs feladatai

A vmWare 6.5-ös verzója már webes adminsiztrációs felülettel rendelkezik. Korábban ezt egy letölthető kliens szoftverrel lehetett elvégezni, de ezt sajnos csak Windows operációs rendszerre készítették el. A web alapú felület a modern böngészőkkel kifogástalanul működik, de néhány funkciót nem valósít meg – szerencsére ezek a gyakorlatban csak kevesek által ritkán használ műveletek, így sok üzemeltető számára ez nem probléma.

A vmWare-be be kell jelentkezni. Kezdetben a root felhasználó tudja ezt megtenni, a jelszavát a telepítéskor kellett megadni. Később újabb felhasználókat vehetsz fel a rendszerbe, akikhez egyenként meghatározhatod, hogy mely virtuálsi gépen milyen jogkörük van.

vmWare

A vmWare kezelőfelületén bal oldalon választhatók ki a virtuális gépek. Példánkban még egyetlen ilyen sincs a rendszerben, ezért létrehozunk egyet a Create/Register VM gombra kattintva.

vmWare

A virtuális gép létrehozásának folyamata sok szempontból hasonlít a Virtualbox esetében látottakhoz.

vmWare

Meg kell adni a virtuális gép nevét, az operációs rendszer fajtáját és verzióját.

vmWare

A vmWare ún. datastore-t képez a szerverben található merevlemezekből. Ez a gyakorlatban egy több merevlemezből kialakított hibatűrő tömb, de egy egydiszkes rendszer is működtethető. Ez utóbbit a gyakorlatban nagyon nem ajánlom, a merevlemezek gyakran meghibásodnak, emiatt szervert csak hibatűrő diszk alrendszerrel szabad működtetni. Több datastore is felépíthető egy gépben, ezért meg kell határoznod, hogy melyiket szeretnéd használni az adott virtuális gép virtuális merevlemezének tárolására. Egy gépben több virtuális merevlemezt is használhatsz, és kézenfekvő lehet a rendszert egy SSD-kből álló datastore-ra, míg fájlszerver esetén a tárolt fájlokat egy hagyományos merevlemezekből álló datastore-on, egy másik virtuális diszken elhelyezni.

vmWare

A következő lépésben kell beállítani, hogy a virtuális gép mekkora erőforrásokkal rendelkezzen. Az alábbi példában 2 processzormagot, 4GByte memóriát, és egy 32 GByte-os merevlemezt állítok be.

vmWare

A CD/DVD Drive1 listájában a Datastore file pontot kell kiválasztani, majd meg kell adni a telepítendő rendszert tartalmazó ISO fájlt. Telepítő image-eket feltölteni a Datastore browser-rel lehet.

vmWare

Az összefoglaló képernyő áttekintése után a virtuális gép létrejön, és elindítható.

vmWare

A virtuális gépet a Power on gomb megnyomásával lehet indítani, a képernyőjén dolgozni az alatta látható képernyő miniatűrre kattintva megjelenő konzolon lehet.

vmWare

A példában indul a Windows 10 telepítője.

vmWare

A Licensing lapon kell megadni a wmWare licensz kódját. A példában a szerver kipróbálási módban működik. Új aktiválási kulcsot bevinni az Actions menüpontban lehet.

vmWare

A Storage kiválasztása után kezelhetők a szerverben működő storeage-ek.

vmWare

Itt választható ki a Datastore Browser, és végezhetők el a feltöltések, törlések.

vmWare

A vmWare-ben komoly belső hálózat építhető fel, melyet – ha ezzel a rendszerrel dolgozol – érdemes alaposan megismerned. Az alábbi példában egy virtuális switch adatlapja látható, itt végezhetők el az ezzel kapcsolatos beállítások. Nézd meg, hogy a gyakorlaton létrehozott virtuális gépek mindegyike egy switch-hez kapcsolódik, amelynek egy portja a szerver fizikai interfészébe van kötve. A működő gépek portjai zöldek, a kikapcsolt gépeké fehérek.

vmWare